Tudom, hogy sose olvasod majd ezeket a leveleket, talán fel sem fogom adni őket.
Akkor miért fáradok velük? Mert megőrjít a hiányod és így legalább közelebb érezlek magamhoz. Ma 2015. július elseje van, épp kilenc évvel ezelőtt indultunk el ARRA az utazásra. Két hónap, egy lakókocsi, mi ketten a világ ellen. Bejártuk Amerikát! Persze nem az egészet, nem is az volt a lényeg. Csak az számított, hogy együtt legyünk, meg ugye az élmény sem volt utolsó; sokak bakancslistáján szerepel hasonló kiruccanás. Én akkoriban tizennyolc éves voltam és fülig szerelmes, te pedig egy szoknyapecér harmincas, aki csupa szépeket búgott a füleimbe. Ismertem a híred, hogy mennyi lányt szédítettél, mégis oly kitartóan udvaroltál nekem, hogy menthetetlenül beléd szerettem. Fél évig jártunk, mielőtt felajánlottad ezt az utat, én meg persze azonnal rábólintottam. Istenem, milyen jó döntést hoztam. Az volt életem legszebb nyara!
Most, huszonhét éves fejjel, újra fogom élni a kalandjainkat. Ugyanazt az útvonalat követjük majd a barátnőmmel, Dollyval, aki felajánlotta, hogy velem tart és megfelezzük az útiköltségeket.
Minden helyszínről írok majd egy hasonló levelet, ha másnak nem is, legalább emléknek jók lesznek.
Egy órán belül indulunk, már minden elkészült. Mindezt a szerelmünkért teszem.
Csók,
a Te Fayed
<<<<<>>>>>
Üdv, Idetévedők! :)
June Marlow vagyok és ez a második blogom. Na, nem mintha az első annyival korábbi lenne; az tegnap látott napvilágot. Itt a link hozzá, ha valakit esetleg érdekelne. :) http://wendigo-jm.blogspot.hu/
Persze korábban kezdtem a blogolást, még évekkel ezelőtt, de az előző álnevemet egyelőre nem tenném közzé. Tiszta lap, tudjátok.
Ha tetszett az ízelítő, kérlek iratkozzatok fel, írjatok megjegyzést!
xx June
